A Horthy korszakról nem, mint történész /jogtörténész/ kívánok szólni. Akkor is, ha azok tények, események, mint apró mozaikok bele tartoznak a nagy egészbe, a magyar történelembe. 1916-ban születtem, így fizikai létemmel is részt vettem abban a rettenetes században, amelyhez hasonló egyetlen egy századunk sem volt, akkor sem, ha a török világ idején az ország egyik fele török uralom alatt állott, a másik fele pedig két részben farkas szemmel néztek egymásra. A XX. században, a történelmi Magyarország széttépése után megmaradt középső csonk kellős közepén Budapesten, annak is a közepén a magyar parlamentben csak a szó Magyar.

Többek közt, a jelenlegi hivatalos álláspont megvetően nyilatkozik arról az ország vezetőről, Horthy Miklósról, aki az el nem süllyedt, szigetként megmaradt magyar földön visszaadta a magyarság hitét s megindította az emelkedés útján. Abban a megnevezésben, hogy „ Horthy korszak” benne van a legnagyobb megvetés és ez ismételten szerepel iskolás tankönyvekben, előadásokban, könyvekben, politikai nyilatkozatokban és ezt a hazáját szerető magyar embernek tűrni kell. Helyesebben nem kellene: csak tűri.

Ahhoz, hogy felmérhessük a szakadék mélységét. Amelyben vagyunk, szólnunk kell arról, hogy honnan zuhantunk le. Milyen jövő kecsegtet, ha nem jön az első világháború, nem trancsíroznak darabokra s nem önt el a katasztrófák után szokásosan feltörő szenny, amely a Horthy korszak után újra feltört.

Az l848-as szabadságharc után a letiportság állapotába kerültünk. Lelkileg is. Majdnem általános volt azaz álláspont: Széchenyinek volt igaza: nem lett volna szabad karddal próbálkozni. Én azzal vitába szállok, aki azt mondja: a szabadságharc felesleges volt.. Nemcsak a nemzet, a császári udvar is tudatára ébredt, hogy mire képes a magyar. Olyan tényező, amellyel számolni kell és amely nemcsak veszedelme a monarchiának, hanem megmentője is. 

Magyarország megmutatta mire képes. Kossuth láng lelke, lelkesedése, amelyet csodálatos szónoklatokba öntött, a semmiből magyar sereget hívott életre, Görgey zsenialitása ezt hadsereggé varázsolta és ezzel megverte az akkori idők második vagy harmadik világhatalmát. Az egész akkori világ lélegzet visszafojtva nézte a lehetetlent, hogy törte fel a magyarság még a levegőt is elzáró jégpáncélt és a mesébe illő hősi nemzetet csak a legerősebb katonai hatalom segítségével lehetett legyőzni.

A kettős monarchiát két halálos veszedelem fenyegette: nyugatról a pángermánizmus, amely l866-os győzelme után maga is megijedt a veszélyt magában hordó váratlan idő előtti sikertől, keletről a pánszlávizmus. A császári oldalnak rá kellett jönnie arra, hogy a kettős monarchia fennmaradásának egyetlen esélye van, az a Magyarország, amely az 1848-as szabadságharc során megmutatta, mire képes. De a magyarság is belátta, közös az ellenség és csak egy nagyhatalom keretében védheti meg önmagát. Ez vezetett a jogi mestermű, az 1867-es kiegyezés megvalósulásához.

A szabadságharc során kifejtett magyar csoda után újabb magyar csodára került sor. Magyarország 1914-ig, az első világháború kitöréséig, századok elmaradását bepótolva csodálatos gazdasági és kulturális fejlődésen ment át. Egyetlen példaként, Budapest egy fél- évszázad alatt ragyogó, modern tervezéssel világvárossá nőtt. Nemcsak a fekvése, hanem az építmények szépsége is csodálatba ejtette az akkori világot. A monarchia népei a jóléti irányba meneteltek. A Kárpát-medencében, a kettős monarchia területén több, mint egy századdal korábban megvalósult az amit Európa most szeretne: egy határok nélküli régió. Szabad volt a közlekedés, forgalom, a prágai szabó brassói kislányt vehetett el és Budapesten telepedtek le. A galiciai lengyel Fiúméban találta meg a jövőjére vonatkozó számítást, budapesti egyetemen tanulhatott a bosnyák fiatalember stb.

A pángermánizmus majdnem Bécs közelében fenyegette Ausztriát. De nemcsak ez , sok egyéb szempont azt segítette elő, hogy a kettős monarchia központja Bécsből Budapest felé kezdett eltolódni. Mind több magyar politikus, államférfi vesz részt az állam irányításában, példaként az 1848 után halálra ítélt gróf Andrássy Gyula, Benedek, a magyar származású hadvezér, Kállay Béni Bosznia kormányzója, Horthy Miklós a kettő monarchia tengeri erőinek legfőbb parancsnoka. Csak egy a sok között (ha nem is értékeljük soknak) Erzsébet királynő legkedvesebb tartózkodási helye, a történelmi Magyarország központjában fekvő Gödöllő. 

Talán annak is van legalább szimbolikus jelentősége, hogy a történelmi Magyarország, mint erőközpont a kettős monarchiában központ helyet foglal el s arra, többek közt a Kárpátok vonalára, mint kisebb tartományok támaszkodnak a tulajdonképpeni Ausztria, Csehország, Galícia, Moldva, Bosznia, Dalmácia és Szlovénia.

Sokan, főleg az Antant Hatalmak arra számítottak, hogy az első világháború kitörése után az annyiféle népességből álló kettős monarchia hónapok leforgása alatt szét fog hullni. A népek mozaikjából álló birodalom négy éven keresztül kitartott. A különböző nyelven beszélő katonák ugyanabban a lövészárokban, együtt rohamozva, sebesülés esetén egymást segítve, mentve. A zsarnok, /18-19éves, mások által irányított/ Ferenc Józsefből nemcsak a magyaroknak, a bosnyák katonáknak is „Ferenc Jóska” lett.

A magyar katonák mélyen az ellenség földjén voltak, amikor itthon kitört a forradalom. Azok a kommunisták, akik a katonáktól a fegyvereik eldobását kérték, a fegyvereket a magyarság, többek közt a katonák családtagjai felé fordították. Ők voltak, akik a monarchia széthullását okozva útjára indították a magyar tragédiák sorozatát, előidézve többek között a trianoni tragédiát is. /folytatjuk/


Budapest, 2009. július 22.


Dr. Bernáth Zoltán 

Jogász, történész

A „Horthy Miklós - egy lovaguralkodó és népe” könyv szerzője.

 

<< Vissza

Horthy Miklós Társaság hivatalos weboldala | © 2010-2015.
Copyright © 2015. | IT for you - Informatikai szolgáltatások | Minden jog fenntartva.