A 20. sz. első évtizedeiben nagy változások következtek be a főváros vallási, felekezeti térképén. A főként római katolikusok által lakott Budapestre egyre nagyobb számban érkeztek az ország távolabbi részéről is református vallású tömegek, akiknek száma a trianoni tragédia után, az elcsatolt területekről érkező menekültekkel, még tovább növekedett. Ezekből a tömegekből egyre több ember igényelte, hogy református hitét szervezett egyházi keretek között gyakorolhassa. Ennek az igénynek felismerése nyomán, lelkes fiatal református lelkipásztorok a fővárosban megkezdték református egyházközségek szervezését és a hit gyakorlásához elengedhetetlennek tartott kultuszhelyek, templomok építését.

Így született meg az igény, hogy az egykori Tisztviselő-telep és Mária Valéria telep református lakói templomot építsenek az Üllői úton. Különös, hogy ez az ötlet 1921-ben született meg, egy elvesztett háború, a trianoni nemzeti tragédia és a vörös rémuralom után beállt nehéz gazdasági és politikai helyzetben.

A templomépítést tervező presbitérium tagjai arra gondoltak, hogy az építendő templomot Emlékezet Templomának neveznék, azoknak az I. világháborúban hősi halált halt katonáknak emlékére, akik valahol külföldön névtelen sírokban pihennek, s akiknek hozzátartozói ebben a templomban vigaszt találhatnak lelki sebeikre. Az egyházközség vezetősége úgy döntött, hogy a templomépítés védnökségére, a református vallását mindenkor vállaló és megvalló vitéz nagybányai Horthy Miklóst, az ország kormányzóját kérik meg. Bíztak abban, hogy a katonák iránt különösen is nagy megbecsülést tanúsító Kormányzó, támogatni fogja az Emlékezet Temploma felépítésének ügyét. Ebben a várakozásukban nem is csalódtak.

Miután a templomépítésre megindított gyűjtés sikeresnek bizonyult, 1930. március 13-án az egyházközség küldöttsége felkereste a Kormányzó Urat, akitől három dolgot kértek. Először, hogy járuljon hozzá, hogy a templom alapkő letétele, kormányzóságának 10 éves jubileuma jegyében történjék. Másodszor: járuljon hozzá, hogy a templom falán elhelyezett táblán elsőként, hősi halált halt öccsének, vitéz nagybányai Horthy Szabolcsnak, Szolnok vármegye főispánjának neve szerepelhessen. Harmadszor: hogy fogadja el a templom alapkő letételének ünnepségére szóló meghívást. Ez utóbbi kérésnek az adta meg a jelentőségét, hogy eddig még nem történt meg, hogy egy református templom alapkő letételén államfő vegyen részt. A Kormányzó mindhárom kérésnek készséggel helyt adott és ígéretet tett az alapkő letételi ünnepségen való részvételre.

Az alapkő letételre 1930. április 15-én került sor, melyen a Kormányzó Úr, neves közéleti személyek kíséretében megjelent. Az alapkőbe elhelyeztek egy díszes alapokmányt, melyet 62 neves személy írt alá. Az első aláíró maga a Kormányzó Úr volt, akinek neve mellett még olvashatók többek között, gróf Klebelsberg Kuno, gróf Bethlen István, Dr. Ripka Ferenc, Dr. Sípőcz Jenő, Dr. Darányi Kálmán, Dr. Ravasz László aláírásai.

Az ünnepségről szóló beszámolók leírják, hogy az ünnepség alatt hatalmas szél- és esővihar csapott le a több ezres ünneplő gyülekezetre és az a Kormányzó Úr számára felépített díszsátrat sem kímélte. A sátor percek alatt összeomlott és rászakadt az alatta álló előkelőségekre. Az összerogyó sátor egy ponton azonban kiemelkedve maradt. A sátrat gyorsan megbontó és felgöngyölítő kormányőrök és rendezők fedezték fel, hogy ez a kiemelkedő, sátorrúdnak vélt „dolog”, a feszes vigyázban álló Kormányzó volt, aki fegyelmezetten várta kiszabadítását.

A zavartan kapkodó rendezőknek csak ennyit mondott: „nem vagyunk cukorból, folytassuk az ünnepséget”!

(A Novara kapitánya itt sem tagadta meg magát!) A vihar lecsendesedése után minden felkért előkelőség, élükön a Kormányzóval, egy ezüstözött kalapáccsal ráütött az alapkőre és egy mondatot, vagy bibliai igét mondott.

A Kormányzó ezt mondta: ”Isten dicsőségére, az elesett hősök emlékezetére…”. Ez a mondat a református gondolkozású Kormányzó lelkiségét is tükrözte, amely gondolkodás értékrendjében első helyen soha nem az ember, hanem Isten dicsőségének munkálása áll. Ezt a mondatot később bevésték a templom főbejárata fölé, ahol a mai napig is olvasható. A Kormányzó azt a tollszárat mellyel aláírta az alapokmányt és az ezüstözött kalapácsot, az egyházközségnek ajándékozta, melyet máig is őrizünk.

A templom felszentelésére 1935. szeptember 22-én került sor, melyen Kormányzó úr ígérete ellenére, közbejött komoly akadályok miatt, nem tudott részt venni, de kormányát képviseltette.

A Bp. Nagyvárad téri reformátusok Isten iránti hálával gondolnak vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úrra, akinek személyében máig is, Isten engedelmes eszközét látják és tisztelik.

 

Dr. Sípos Ete Álmos lelkipásztor

 

<< Vissza

Horthy Miklós Társaság hivatalos weboldala | © 2010-2015.
Copyright © 2015. | IT for you - Informatikai szolgáltatások | Minden jog fenntartva.