„Győzött az igazság” – a Felvidék hazatérésének képes albuma
- Részletek
„A magyar összefogás jelképének tartom, hogy a felvidéki bevonulásról egy magyarországi történész könyvét egy erdélyi kiadó jelentette meg” – mondta Babucs Zoltán történész, a könyv szerzője a Budai Polgári Szalonban a képes album bemutatóján.
A kiadó és a szervezők nyilván számoltak a nagy érdeklődéssel, és a meghívón kérték az előzetes regisztrációt, de kétszer annyian lehettek, akik ezt elmulasztva jöttek el, de persze ők is bebocsátást nyertek, hiszen aki a nemzeti történelem fontos évfordulójára akar közösségben emlékezni, kizárható-e ilyen eseményről? Mindenesetre azt a bizonyos gombostűt sem lehetett volna leejteni: a hosszú, keskeny terem zsúfolt széksorai között is sűrűn álltak az ügyet magukénak érzők minden korosztályból, s bár a gyorsan fogyó levegő miatt az utcára nyíló ajtót nyitva kellett tartani, a forgalom zaját legyőzte a klub jó erősítő berendezése. A körülmények ellenére mindenki kitartott, méltón a könyvhöz, amely megjelenését is jórészt magánemberek adakozásának köszönheti.
Az összefogás fontosságát hangsúlyozta rövid megnyitójában Zetényi-Csukás Ferenc, a kiadáshoz hozzájáruló és Babucs Zoltánt munkásságáért az elmúlt évben kitüntető Horthy Miklós Társaság elnöke.
Demeter László, a háromszéki Baróton működő Tortoma Kiadó igazgatója elmondta, hogy amikor Babucs Zoltán megírta Csíkszereda és Kézdivásárhely 1940-es hazatérését, akkor határozták el, hogy a jeles hadtörténész, muzeológus egy könyvet szentel az 1938-as felvidéki eseménynek is.
Hogy miért van szükség a Tortoma Kiadó és a feladatot vállaló néhány kiadó munkájára, azzal kapcsolatban a „Győzött az igazság” című könyvet bemutató Raffay Ernő történész emlékeztetett Kövér László házelnök szavaira Tisza István mártírhalálának színhelyén: „Itt az ideje, hogy végre megpróbáljuk magunk értelmezni a történelmünket és visszavenni azt, ami a miénk.”
https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_171019-300x199.jpg 300w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_171019-768x510.jpg 768w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_171019-700x465.jpg 700w" sizes="(max-width: 1024px) 100vw, 1024px">
„Sajnálatos, hogy mai társadalmunknak vajmi kevés reális képe van ezen időszakról, s mindazok, akik honvédként vagy felszabadított magyarként átélték ezt az időszakot, egyre kevesebben vannak köztünk.” – írja könyve bevezetőjében Babucs Zoltán.
Babucs örömét és köszönetét fejezte ki a 103. évében járó „pótnagyapjának”
Babucs a bemutatón szóban is örömét és köszönetét fejezte ki a 103. évében járó „pótnagyapjának”. Vitéz nemes békei Koós Ottó, aki fiatal tisztként a felvidéki bevonulásban is részt vett, írta a könyv egyik beköszöntőjét. „Százkét évesen ma is megilletődve állítom, hogy ez volt életem egyik legszebb pillanata, amikor fiatal hadnagyként, századom élén, magyar zászló alatt vonultam be a visszatért Felvidékre, ahol a lakosság örömmámorban úszva, virágesővel fogadott bennünket.”
A lakosság érzéseiről sokat beszélt az est folyamán Babucs és Raffay, miután foglalkoztak az előzményekkel: a 80 évvel ezelőtti örömmámort megelőző két évtizeddel, az éppen száz éve Budapesten tomboló téboly, a szomszédok azonnali területfoglalásai még az antant jóváhagyása előtt, aztán a vörös terror, Horthy rendcsinálása, Trianon, és Magyarország teljes elszigetelődése a kisantant szorításában, amelyen enyhíteni idővel olasz segítséggel sikerült.
Ezen a ponton Babucs nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy Magyarországot mindig azzal vádolják, hogy német segítséggel érte el a revíziót, holott a tények, a négyhatalmiról német-olasz tárgyalássá csökkenő Bécsi döntésnél a németek a csehszlovák érdekeket képviselték, míg a magyarokért Ciano olasz külügyminiszter küzdött, aki a felkészülés során még a magyar helységnevek helyes kiejtését is megtanulta.
https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_164205-300x253.jpg 300w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_164205-768x649.jpg 768w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_164205-700x591.jpg 700w" sizes="(max-width: 909px) 100vw, 909px">
Ajándék a végzettől
A lakosság fogadtatásával kapcsolatban Babucs megjegyezte, hogy akad olyan felvidéki magyar történész, aki az 1938-as, tehát első visszatérés zökkenőit szinte revíziós kudarccá növelve tárgyalja, és kiemeli a lakosság csalódottságát. Ezt a sommás ítéletet Babucs Zoltán visszautasítja, de azt ő is megállapította, hogy míg Erdélyben mindvégig a legnagyobb élményt jelentette a visszanyert szabadság, a Felvidéken a bevonulás és az első hetek örömmámora után, a hétköznapokban olykor tapasztalható volt, hogy a masaryki polgári demokrácia idején már más szokások alakultak ki, és máig érezhető a magyarságban, az asszimilációs folyamatokban a későbbi csehszlovákiai jobb életszínvonal hatása.
Történészként ügyelt arra, hogy a felhasznált egykori dokumentumok reális képet nyújtsanak, de összességében mégis az az érvényes, amit Márai Sándor adott naplója címéül: Ajándék a végzettől.
„Isten és a Haza nevében: ELŐRE!” – így szólt Horthy Miklós kormányzó 1938. november 4-i hadparancsa. Ezen a napon lépett Párkány földjére a budapesti I.hadtest, élén nagybaconi Nagy Vilmos altábornaggyal, akinek emlékiratából idézett Raffai Ernő: „Amikor lovam a lábát tette Párkány újra magyar földjére, egy ősz magyar letérdelt, és úgy köszöntött.” Egy fiatal lány pedig azt írta: „…körülötte sír, zokog az egész város. A főtér felé vezető úton bokáig virágban gázolnak a táncoló paripák.”
https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_185148-300x234.jpg 300w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_185148-768x599.jpg 768w, https://felvidek.ma/wp-content/uploads/2018/11/20181102_185148-700x546.jpg 700w" sizes="(max-width: 985px) 100vw, 985px">
A kivetítőn a korabeli filmhíradók, illetve az album képeit mutatták be
A könyvbemutató egész ideje alatt a kivetítőn váltják egymást a korabeli filmhíradók, illetve az album képei. A két legnagyobb bevonulás Horthy Miklóssal az élen november 6-án Komáromba és november 11-én Kassára történt. Az utóbbi volt a fénypont, amit a budapesti Citadella 21 ágyúlövéssel üdvözölt, a kassai Szent Erzsébet dóm harangjaival együtt pedig megkondult valamennyi budapesti templomé.
Babucs Zoltán nem véletlenül jelölte könyvét a Felvidék hazatérésének képes albumaként, mert mintegy 400 fényképet láthat az olvasó, amelyeket családi gyűjteményeikből kölcsönöztek felvidéki, vagy onnan elszármazott emberek, amikor 2017-ben a történész ötletét felkarolta a Felvidek.ma és a SZaKC élén Pogány Erzsébet, majd a Kossuth Rádió Határok Nélkül műsora hírt adott róla.
Remekül indult a munka, az anyagi források előteremtése is, mikor a folyamat megszakadt Pogány Erzsébet halálával. De abbahagyni már nem lehetett, a magyar összefogás jegyében elkészült, és a kolofon felett ott olvasható mindazok neve, akik támogatták a kiadást, Babucs Zoltán pedig bevezetőjében mindenkinek név szerint köszönetet mond, aki e hiánypótló munkához fényképpel, dokumentummal, vagy szakmai segítséggel hozzájárult.
-Ünnepi megemlékezés az I. bécsi döntés 80. évfordulójáról-
- Részletek
HAZATÉRÉS
-Ünnepi megemlékezés az I. bécsi döntés 80. évfordulójáról-
Tisztelettel és szeretettel várnak a szervezők minden jóérzésű embert, a „Győzött az igazság” című - Babucs Zoltán hadtörténész által jegyzett - képes album bemutatójára, melynek kapcsán dr. Raffay Ernő történésszel beszélget a szerző.
Úgy, hogy abba majd minden magyar szíve beledobban!
Kevés nagyobb öröm létezik annál, amikor egy édesanya hosszú esztendők után újra keblére ölelheti, tőle erőszakkal elszakított gyermekét, aki végre hozzá hazatér.
Ezt érezhette nem csupán Felvidék, hanem az összmagyarság - amikor 18 esztendő után, az I. bécsi döntés értelmében - újra visszatért ”a szép magyar világ”.
1938. november 2-án…
Volt, ami volt, lett, ami lett, de az idők hiába múlanak.
Nincs felmentés, nincs talmi mentsvár: A lopott holmi visszajár!
Nem kér a magyar többet, csak az igazságot.
Igazságot Magyarországnak!
Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság
elnök
SZOBROKAT AVATOTT A TISZTELET -Vitéz nagybányai Horthy Miklós és Baltazár Dezső püspök emlékezete-
- Részletek
SZOBROKAT AVATOTT A TISZTELET
-Vitéz nagybányai Horthy Miklós és Baltazár Dezső püspök emlékezete-
Szikrázó napsütéssel és ünnepi díszbe öltözve fogadta a Baltazár-kúria a vendégeit. Mosolygó arcok, majd’ mindenkit ismerek. A készülődő tömegben, hol a Horthy-család egy-egy tagja tűnik fel, hol a Baltazár-rokonság ad egymásnak parolát. Egy-egy ismert arc villan elém a művészet, a közélet és a politika világából, van, aki Pécsről, Debrecenből, Győrből vagy Szegedről érkezett.
Bizony, volt, aki e napra igen sokat várt!
A kapu nyitva állt, megérkezett a kiváló sokaság…
Amennyiben a benyomásaimról kellene beszélnem, úgy először is a kölcsönös tiszteletet említeném legelébb, de rögtön utána a bajtársiasságot mondanám, de magamat okolnám, ha a mindent elsöprő közösségi érzés leírását elhagynám. A vitézek fegyelmezett díszsorfala és zászlóerdeje előtt még elmegyek, szelíd szavakkal, utoljára még egyeztetek. Nem kérdezem, hogy ki honnan jött, nem fontos most, hogy ki melyik tagozatot képviseli, ma az ügy a fontosabb valamennyiünknél!
Hirtelen elcsendesül minden, még a szél fújása is megáll. Bodaszőlős-Zelemér a magyar Himnusz akkordjaira vigyázban állt.
A rendezvény házigazdája, Barabás János úr, aki üdvözlőbeszédében nagyon fontos dolgokat mond: „A mai nap két mellszobrot fogunk leleplezni. főtiszteletű Baltazár Dezső református püspök és Horthy Miklós Magyarország egykori kormányzójának szobrát, méltóképpen megemlékezve a két jeles történelmi személy viszonyára és Horthy kormányzó, a kúriában tett látogatásaira. Egyfajta múltba nézés ez, tisztelgés az ősök, az időben előttünk járók előtt. Nem belekeverve a mát, bármilyen párt, vagy egyéni érdekeket!”
Milyen bölcs szavak…
A házigazda után Horthy Éva asszony lépett a mikrofonhoz, aki röviden és szerényen szólt a jeles hallgatósághoz. A Horthy-ak soha nem szerették a sok beszédet, mindenkor a tetteik beszéltek.
A szót Hajdúböszörmény méltán elismert polgármestere, Kiss Attila úr vette át, aki őszinte szavakkal méltatta, mind a két szobor modelljét, mind a jelenlévők elhívását. Nemes gesztusa volt, Barabás János úr munkájának és érdemeinek kiemelése és elismerése.
Az ünnepi programban, Publik Antal előadóművész, lelket érintő katartikus vers előadását, főtisztelendő Balázsi László ny. unitárius püspök és feleségének megható és szépen kimunkált énekes-verses előadása követte.
A történelmi emlékbeszédek sorát, dr. v. Bucsy Lászó úr kezdte meg, tűpontos Horthy-képpel és cáfolhatatlan tényekkel. Fazakas János, alapos és soha nem hallhatott Baltazár püspök életút ismertetése, szinte az élők közé hozta vissza a nagy reformátust.
Vass Ildikó tiszta, szépen intonált éneke sokak örömére szólt, a fiatal lány több zenei-díj birtokosaként jött a közönség közé.
A műsorban, Baltazár Dezső unokája, a Kossuth-díjas, Nemzet Művésze, „A” Vásáry Tamás következett. Élvezetes, személyes élményein alapuló emlékei, hol könnyeket, hol mosolyt csaltak a közönsége arcára. Nagyobb figyelmet és szeretetet a Metropolitan Operában sem kaphatott volna az idős, de lélekben ifjú művész.
Az ünnepély csúcspontján, Horthy Miklós és Baltazár Dezső szobrai kerültek leleplezésre, majd a két alkotó beszélt a műveikről. Csák Attila és Túri-Török Tibor urak, nem csupán az „anyagot”, hanem a szívüket is beledolgozták a kezük munkáját dicsérő mellszobraikba. A hála és tisztelet mellett, a köszönet is kijár nekik!
A szobrokat a katolikus, református és az unitárius egyházak jelenlévő képviselői áldották, illetve szentelték meg, majd a mellszobrok megkoszorúzása következett.
Példát adó volt a Horthy-család magatartása, akik először Baltazár püspök szobraihoz vitték a hálájukat kifejező virágokat, s majd csak ezt követően tették le koszorúikat a kormányzó úr szobra előtt.
A társadalmi szervezetek után a teljes magyar nemzet nevében tette le koszorúját Horthy Miklós büszt-je előtt: Szamák Zsuzsánna (Felvidék), Vassné Fülöp Ildikó (Erdély), Máthé Erika (Kárpátalja), Szabó György (Délvidék) és Bozóki István (Őrvidék) nevében.
A programot néhány szerény ajándék átadása és egy halk pohárköszöntő zárta.
Végezetül talán azt kell elmondanunk, hogy a résztvevők - és ezen belül - a vitézi tagozatok egymást kölcsönösen tisztelő magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy minden résztvevő elégedetten vegyen részt a díszebéden, és megfogalmazhassa magának:
Méltó és szép eseményen vagyunk túl. Ma (is!) jó volt magyarnak lenni!
Isten áldja a kormányzó és a püspök úr emlékét!
Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság
Köszöntőt mond Zetényi Csukás Ferenc a Horthy Miklós Társaság elnöke
- Részletek
Horthy Éva asszony és Horthy Emese asszony a művészekkel
- Részletek
MA HAJNALI TISZTELETTELJES FŐHAJTÁS -76 éve történt-
- Részletek
MA HAJNALI TISZTELETTELJES FŐHAJTÁS
-76 éve történt-
1942 augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy V-421-es számú vadászgépe egy teljes bedöntésű balfordulóból jobbra átperdült, egy pillanatra „hátrahelyzetbe” került és onnan orrát leadva bal dugóhúzóba perdült. A gép körülbelül másfél fordulatot forgott gyors ütemben, majd egy felet már lassabb ütemben, amelynek a végén a perdülés csaknem megszűnt. Ezután hozzávetőleg 70 fokos szögben a gép a földnek ütközött és felrobbant. Magyarország második közjogi méltósága - ott és akkor - repülőhalált halt.
Horthy István halála az egyik legnagyobb áldozata volt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak és a családjának, s a legnagyobb, a magyar nemzetnek. Magyarország „reménysége” halt hősi halált azon a hűvös hajnalon.
A háború szörnyű dolog. Egyetlen áldozat is sok:
Közlegénytől a tábornokig!
Emléküket kötelességünk örökké megőrizni, hogy békében nyugodhassanak!
Fejet hajtok előttetek.
Isten óvja, ember vigyázza dicső emléketeket!
Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság
*Zontal (Horváth Zoltán) festménye, amely további 25 Horthy-korabeli festménnyel együtt ingyenesen megtekinthető a Hazatérés Templomának tárgyalótermében.